lovastábor és fedett lovarda
gyerekeknek és felnőtteknek
szórakozás, kikapcsolódás
2012. 01. 02. 15:32

Rejtvény a Mizsei Lovastanyán / Második részlet


A második részlet hátha jobban segítségetekre lesz ahhoz, hogy valaki végre elküldje a könyv címét és szerzőjének nevét.

Ne feledjétek egy ember többször is küldhet megfejtést.

Amennyiben bárki megnyeri a meghirdetett 2012.-es tábor egy személyre szóló részvételét, annak azonnal felkerül a neve a weboldalunkra, mint szerencsés nyertes!!!

Tehát ne feledjétek a megfejtéseket névvel, telefonszámmal, e-mailcímmel együtt várom.

Sok szerencsét!

Mizsei Lovastanya

 

Második részlet:

„ Lámajuru után a ladaki út legcsodálatosabb szakasza következett. Az ösvény itt a kis Hangru patak keskenyáttörésébe fordul, s a puszta sziklafalak szinte merőlegesen szöknek fel a patak medréből. A Nap sugarai csak a tető kőszálait világítják meg, lenn a sziklaszurdok mélyén szürke és hűvös minden.

A nyomdok hol az egyik, hol a másik partra csap át, s az utasoknak egyre-másra vízben kell gázolniuk. Némelyütt a hegyfalak lába egyenesen a vízből emelkedik ki, s jókora darabokon csak a patakban lehet menetelni, a víz szerencsére nem mély. Végül az ösvény az egyik oldalon felkaptat a hegyre és jó magasan kerüli meg a zúgót, ahol a két sziklafal annyira összeszűkül, hogy alig méteres medret hagy a patak feltorlódó, tajtékzó habjainak. Azután megint leereszkedtek a sziklaszoros mélyére, átgázoltak a vízen és ismét felkapaszkodtak a hegyoldalra, ezúttal a másik part fölött. A völgy itt kissé kitágul, és míg a patak medre kanyarogva követi útját, amelyet időtlen idők előtt vájt magának a mérhetetlen kőtömegben, az ösvény ijesztően szaggatott, egymás fölé tornyosuló óriási sziklák szegélyén, éles fordulókkal visz mind magasabbra. A kőbe vágott út helyenként alig szélesebb egy rőfnél. A lovak nagyokat fújtatva állanak meg a fordulók valamivel szélesebb talapzatán. A szurdok falai mint valami titáni vár bástyái merednek föl, lenyűgözően hatalmas kőoszlopokkal, amelyek néhol úgy sorakoznak egymás mellé és fölé, mint igazi gigászi orgona sípjai. Végre széttágultak a sziklafalak és utasaink kiléptek az Indus völgyébe. A már itt fenn is széles folyó harsogva, tarajos hullámokat verve rohan tova nagy útján. Ez a 3180 kilométer hosszú folyam Nagy-Tibetben, a Kailásza-hegycsoport vízválasztójának északnyugati oldalán, a Szatledzs forrásától nem messze ered, és országokon át hömpölygeti víztömegét. Tibettől északnyugati irányban Ladakba, innen Begisztánon, Szardun, Csitrálon át előbb nyugatnak, majd délnek fordulva, a Padzsáb felé veszi útját, ahol majd a nevezetes „Öt folyó”- a Dzshelam, Csenáb,Rávi, Szatlezsd és Biasz – egyesített vizeivel gyarapodva siet az Arab-tengerbe. Kalace falu előtt, ahol a folyó szűk sziklagádorba szorul, régi híd vezet át az Induson, a hídfőt a ma is fennálló erőd védte. Mind a kettőt még a XII.században építette Naglug namgyal s ő emeltette a falu fölé emelkedő Naglug várát is. Kalacénél az Indus 2000 méter tengerszint fölötti magasságban fut, völgye Ladak legmélyebben fekvő része.”